Amikor a Calm Tea-t laikusoknak mutatom be, az első kérdés a címke elolvasása után szinte mindig ugyanaz: „mi az az oolong tea?”
Mivel gyakran mesélek hosszasan ezekről a teákról, úgy gondoltam, itt az ideje a mondandót blogposztba foglalni, hogy minél átfogóbban tudjam lefedni ezt a gyakran visszatérő témát.
Ha a legrövidebben szeretném megválaszolni, hogy mi az oolong tea, akkor az alábbit szoktam mondani:
„Az oolong egy olyan tea, amely karakterében, feldolgozásában valahol félúton fekszik a zöld teák és a fekete teák között.”
Vagy azt, hogy:
„Az oolong egy gyűjtőnév, ami olyan teákat jelöl, melyek oxidációja valahol a feldolgozás során szándékosan meg lett állítva.”
Ez a két állítás majdnem egy és ugyanaz, azonban hogy megértsük, mit is jelentenek pontosan, először érdemes megismerkednünk a teák feldolgozási folyamatával.
Teafeldolgozás és teák megkülönböztetése – alapozó
A teákat sokféleképp csoportosíthatjuk: a termőterület (kínai, japán, indiai, afrikai, stb), tealevél állapota (szálas, CTC avagy cut-tear-curl, porított, stb), koffeintartalom, feldolgozás csak néhány a sok lehetőség közül.
Bár sokan nincsenek vele tisztában, a teák legelterjedtebb csoportosítása (zöld, fekete, fehér, stb) valójában nem csak a tea színét, hanem a tealevél feldolgozását is jelöli. Itt természetesen van reláció a feldolgozott tealevél és/vagy a főzet színe (zöld tea esetében zöld, feketénél fekete levelek), és a megnevezés közt; ennek oka a teafeldolgozás legalapvetőbb folyamata, sava-borsa:
az oxidáció.
Az oxidáció természetes biokémiai folyamat, mely körülvesz minket az élet minden területén. Ha egy almát félbevágunk, és a fehér belső rész elkezd barnulni, az oxidáció. Ha egy levél lehullik a fáról és elkezd barnulni, az is oxidáció; és még sorolhatnánk.
Ha feldolgozás szerint csoportosítjuk a teákat, akkor az alábbi főbb kategóriákat különböztetjük meg:
- zöld tea
- fehér tea
- oolong tea
- fekete tea (amit sokszor vörös teaként is említenek)
- pu’er tea (avagy fermentált, poszt-fermentált tea)
Ha megnézzük az oxidációt a három legelterjedtebb teatípusnál, az alábbit figyelhetjük meg:
- zöld tea: nem oxidált
- oolong tea: részlegesen oxidált
- fekete tea: oxidált
A zöld és a fekete tea jó támpontot adnak az oxidáció tekintetében már akkor, amikor rájuk pillantunk. Ez szépen bemutatja az oxidáció koncepcióját a teafeldolgozásban:
- A zöld tea készítésénél a cél a tea frissességének, zöld jellegének megőrzése. Az oxidáció hiánya élénk zöld színben, frissességben, zöldséges jellegben mutatkozik meg. Ezt úgy érik el, hogy a frissen szüretelt tealeveleket sütés vagy gőzölés útján felhevítik.
- A fekete tea feldolgozása során a cél egy hosszabb távon eltartható, komplexebb ízvilágú, markánsabb tea létrehozása. A hosszabb feldolgozási folyamat engedi az oxidáció teljes kibontakozását, amely fekete / barna színű leveleket, sötét színű főzetet, markánsabb, telt ízeket eredményez.
Az oolong teák e között a két véglet közt, egy skálán helyezkednek el.
Az oolong tea
Az „oolong” (vagy wulong, 乌龙) kínai szó, melynek jelentése fekete sárkány. A név eredete valószínűleg a legrégebbi vörös oolong teákhoz köthető, melyek sötét színű, sodort száraz levelei fekete sárkány motívumot idéznek. Megjelenésüket a kínai történelemben legkorábban a Szong-dinasztia idejére teszik (960-1279), majd vélhetően a Ming-dinasztia idején kezdtek igazán elterjedni (1368-1644).
Akárcsak a tea úgy általában, az oolong is sokféleképp csoportosítható. Itt a leggyakoribb az alábbi két paraméter:
- oxidáció szerint: zöld oolong és vörös oolong, annak függvényében, hogy inkább zöld teára, vagy inkább fekete teára hasonlít az adott tétel;
- származás szerint: Észak-Fujian tartomány, Dél-Fujian tartomány, Guangdong tartomány, Taiwan, egyéb.
Az oolong teák oxidációs szintje általában 10-80% közötti, ami azt jelenti, hogy oolong és oolong közt is óriási különbségek lehetnek.
A zöld oolong teák általában világosabb színűek, virágosabb, friss gyümölcsös ízvilágúak, inkább a zöld teákra hasonlítanak -- ilyen a Calm Tea gyártása során is használt „Kegyelem Istennője” tea. A vörös oolong teák markánsak, sötét főzetet adnak, sziklás, érlelt, szárított gyümölcsös, vadabb ízek jellemzik őket. Utóbbit laikusként könnyű összetéveszteni a fekete teával.
Az oolong teák túlnyomórészt Kínában és Taiwanon készülnek, de egyre gyakrabban látunk indiai, vietnámi, vagy épp afrikai oolongokat is. A fekete és zöld teákhoz hasonlóan számos vitamint, ásványi anyagot, antioxidánsokat tartalmaznak.
A „Kegyelem Istennője”
Az első komolyabb oolong tea élményem 2016-ra datálódik, amikor Kínában, Hangzhou városában tanultam egyetemen. Egy ottani teakedvelő barátom vezetett be a kínai teák világába, és bemutatta számomra a legelterjedtebb tételeket: a Xihu Longjing zöld teát, a Da Hong Pao („nagy vörös köntös”) szikla oolong teát, a Lapsang Souchong fekete teát; és nem utolsó sorban többek közt a Kegyelem Istennőjét.
A Kegyelem Istennője, avagy Tie Guan Yin (rövidítve TGY, 铁观音) a legejterjedtebb kínai oolong teák egyike. Anxi-ból, a keleti partvidéki Fujian tartomány déli részéről származik, párás, mérsékelt éghajlatról. A tea feldolgozása hosszadalmas és komplex, és magas minőségű, érett, nagy tealevelek szükségesek hozzá. A feldolgozott, kész tea illata virágos, megnyerő, hívogató; ízvilága barackra, jázminra emlékeztető.
Hogy miért a Kegyelem Istennője nevet kapta? A legenda szerint egy buddhista földműves Anxi-ban saját kezébe vette a romos, rossz állapotban lévő, helyi Kegyelem Istennője (Guan Yin, 观音) templom karbantartását. Rendberakta, tisztán tartotta, nap mint nap gondját viselte a kegyhelynek, míg egy éjjel álmában megjelent előtte a templom nevét adó Guan Yin istennő: „holnap menj a templom kertjébe, és ott kemény munkádért ajándékra lelsz” – mondta a földművesnek.
Másnap a parasztember betért a templomkertbe, ahol egy teabokrot talált. A cserjéről ágat szakajtott, melyet saját kertjében borokká, majd fává nevelt, a leszüretelt levelekből teát készített. A tea illata, aromája olyan különleges volt, hogy a földműves úgy döntött, az istennőnek fog tisztelegni vele, és róla nevezi el azt.
Hogy jön ez a Calm Tea-be?
Szinte „első látásra” beleszerettem a Kegyelem Istennőjébe, mert aromás, illatos, izgalmas teának tartottam. Kifejezetten tetszett, hogy hosszabb áztatás után is alig ad keserű ízeket, megmarad kerek, gyümölcsös, virágos jellege.
Ez a zöld oolong tea nagyon érdekesnek bizonyult hideg-áztatásos (cold brewing) elkészítéssel is. Koffeintartalma nem elhanyagolható, azonban teanin-tartalma – mely a tea nyugtató, meditációt elősegítő hatásáért felelős – jelentősen magasabb a zöld és fekete teákhoz képest. Emiatt egy kellemes, kiegyensúlyozott, stimuláló, de mégsem őrült módon felpörgető tea-ital készíthető belőle.
Úgy gondolom, hogy a Kegyelem Istennője jó választás volt, mint az első Calm Tea üdítő gerince. Könnyen szerethető, megnyerő, de mégis teljes magabiztossággal képviseli a kínai teakultúra különlegességét, egyediségét.
A Calm Tea gyártása során használt Kegyelem Istennője oolong tea, saját fotó
Egyéb források
Ha felkeltették az érdeklődésedet az oolong teák, alább összegyűjtöttem pár olyan linket, amelyek nincsenek megjelölve a szövegben, azonban szuper infókkal szolgálnak a témában. Kellemes teázást!
Serious Eats: A Beginner's Guide to Drinking Better Oolong Tea
Flying Bird: Az oolong vagy wulong tea fajtái, ízvilága és kedvező élettani hatásai